A ’60-as évek elején rendezett emlékezetes Ki mit tud?-on feltûnt énekesnô népszerûsége máig töretlen: az egyik internetes keresôprogramban neve beírása után 0,12 másodperc alatt több tízezer találatot lehet elérni. Persze a népszerûség hagyományos értékmérôje a mérvadóbb, és ez a közönség szeretete. Az elôadómûvész egy hosszabb koncertsorozat végén érkezik Váradra.
   – Május elsején részt vettem egy, az uniós belépésünket ünneplô koncerten Németországban – nyilatkozott lapunknak Koncz Zsuzsa. – Innen jött a turné ötlete, hogy mi is ünnepeljünk, egyrészt azokkal, akik velünk együtt csatlakoztak, másrészt ilyen formán fejezzük ki szolidaritásunkat az utánunk következôknek. Mi csak azért "tolakodtunk" elôre, hogy helyet csináljunk. Azt gondolom, hogy ilyen történelmi alkalom egyáltalán csoda, ha egy is adódik az ember életében, tehát erre mint mûvész is felhívom az engem szeretôk figyelmét.
   – Ön számtalan díj, kitüntetés birtokosa. Ezek között van két életmûdíj is, a Hungaroton és az Arany Zsiráf. Nem tartja ezeket túlzásnak?
   – Igazán kedves, hogy ezt így gondolja, de most már idestova 32 lemezzel a hátam mögött miért is ne? Egyébként a díjakkal úgy vagyok, hogy azt az ember kapja és nem kéri, és ha az adományozó így gondolja, akkor én csak örülhetek neki, nincs más dolgom ezzel.
Soha ne mondd azt, hogy soha
   – Internetes oldalán a leggyakrabban megfogalmazott kérdések között van kérés is: Írtam egy dalt a mûvésznônek… A megszo kott szerzôkön kívül gyakran ír nak-e önnek dalokat, illetve fog lalkozik-e ezekkel?
   –Az ember természetesen meghallgatja ezeket a dalokat, mert egyrészt sohasem lehet tudni, másrészt udvariasság is van a világon. Tehát ha valaki megtisztel engem azzal, hogy elküldi nekem a szerzeményét, akkor meg kell hallgassam. Megmondom ôszintén, sok példát nem tudnék felsorolni, amikor így került a repertoáromba egy dal. Különös tekintettel arra, hogy a szöveg számomra nagyon fontos tényezô, és egy érzékeny dolog, hogy mi az, amit én hitelesen át tudok élni, amit a sajátomnak érezhetek. Azt gondolom, hogy túl sok realitása nincs egy-egy ilyen megkeresésnek, de ragaszkodjunk ahhoz a mondáshoz, hogy soha ne mondd azt, hogy soha.
   – Vannak, akik fanyalognak az ön Bródy Jánossal együtt tartott koncertje miatt, melyre az RMDSZ kampányzáró rendezvényének keretében került sor Marosvásárhelyen…
   – Én konkrétan politikával nem foglalkozom. Azt gondolom, hogy a mûvész feladata egészen más. Természetesen ha ez érintkezik bizonyos nagy humán kérdésekkel, akkor az ember bizonyos mértékig kiáll a véleményéért. De nem gondolom, hogy nekem párttagként kellene viselkednem. Meggyôzôdésem, hogy a romániai magyarságnak szüksége van parlamenti képviseletre, és ha ezt az RMDSZ-szel tudja elérni, és ha az RMDSZ ezt kéri tôlem, akkor én támogatom.
   – Nem elôször érkezik Nagyváradra. Most milyen gondolatokkal készül a koncertre?
   – Nagyon szép emlékeim vannak, ezeket fel lehet eleveníteni. Mindig élmény találkozni egy régi közönséggel, amelyre szívesen emlékezünk. Még a ’70-es évek legvégén, amikor legelôször léptem fel Nagyváradon. Aztán nem nagyon gyakran, ugyanis volt azért konfliktusunk az akkori hatalommal, és egy hajszálon múlt, hogy megtarthatjuk-e a koncertet, aminek olyan hangulata volt, hogy a mai napig is emlékszem rá. Ha az ember már volt valahol egy ilyen helyzetben, akkor mindig megmelengeti a szívét, ha újra oda készül.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.